Neurológia – Alzheimer-kór
Az Alzheimer-kór (angolul Alzheimer’s disease, rövidítve AD) betegséget először Alois Alzheimer német ideggyógyász írta le 1907-ben. A betegség a gondolkodás és a megismerési (kognitív) funkciók beszűkülésével, magatartásváltozással, elbutulással (demencia), majd gyors biológiai leépüléssel jár.
Általános információk az Alzheimer-kórról
Manapság a 65 év felettiek öt százalékát, a 80 év felettiek 20%-át érinti; Magyarországon kétszázezren szenvednek ebben a betegségben. Az Alzheimer-kór kiváltó oka lényegében ismeretlen, annak ellenére, hogy erre vonatkozóan számos feltételezés létezik. Kialakulásáért nemcsak immunológiai eltérést és anyagcserezavart, de szocio-ökonómiai tényezőket is felelőssé tettek, minthogy iskolázottabbaknál, jobb jövedelmi helyzetben lévőknél ritkább. Még bizonyos étkezési szokások is ,,gyanúba keveredtek”, a betegek ugyanis kielégítő kalóriabevitel mellett is jelentősen fogynak. Előfordul családi halmozódás, ilyenkor egyes prekurzor fehérjék génmutációja igazolható.
Az Alzheimer-kór a Parkinson-kórhoz hasonlóan krónikus degeneratív betegség. Kórélettanilag az agy körülírt részeiben, a halántéklebeny- és a homloklebenyben, valamint a hippokampuszban a sorvadást, az idegsejt-degenerációt és az amyloid felszaporodását igazolták. A diagnózishoz speciális laboratóriumi, neuroradiológiai (CT, PET, SPECT) eljárásokat használnak. Ez a betegség csak tünetileg kezelhető. Többek között idegrendszerre ható szerekkel, antioxidánsokkal, gyulladáscsökkentőkkel, hormonális készítményekkel próbálkoznak.
,,Az Alzheimer-kór a központi idegrendszer olyan progresszív mentális hanyatlással járó betegségformája, amelyet kórszövettanilag kóros fajta amyloidot tartalmazó intercelluláris plakkok és az idegsejtnyúlványok sajátos összecsapzódása, együttes előfordulása jellemez.”(Tariska, 2000, 84.old) Alois Alzheimer (1864-1915) német pszichiáter, neuropatológus egyik páciensénél, Auguste D.-nél egy különös tünetcsoportot észlelt, ezt az első esetét 1907-ben publikálta. Az 1909 óta elveszettnek hitt kórrajzot Maurer találta meg, melynek eredményeit 1997-ben ismertette. A betegség létrejöttének pontos oka azonban még ma sem ismert, de több tényező szerepét feltételezhetjük:
- A kor, életmód
- A nem, képzettség
- Genetikai adottság, öröklődés
- Vírus, toxicitás
- Környezeti ártalom, fejsérülés
Az Alzheimer-kór és tünetei
Az Alzheimer-kór az időskori elbutulás (demencia) leggyakoribb oka, ami a szellemi képességek súlyos romlásával jár együtt, olyan mértékig, ami a normális napi életvitelt, önellátást is lehetetlenné teszi.
A szellemi leépülés az Alzheimer-kór velejárója, mivel ebben a betegségben az egészséges agyszövet degenerálódik, elsorvad. Jelenleg az intenzív kutatás ellenére, az Alzheimer-kór kezelésére nem áll rendelkezésünkre hatékony terápia, csak olyan kezelések, amelyek segítségével az életminőség javítható egyes Alzheimer-kóros betegeknél.
Ahol a betegség családi halmozódást mutatott, sikerült olyan géneket azonosítani, amelyek az Alzheimer-kór kialakulásával kapcsolatba hozhatók. Ezek működésének gátlásával, a betegség előrehaladását esetleg meg lehet majd akadályozni.
A betegség tünetei
Időnként mindenkinek kihagy a memóriája. Teljesen természetes dolog elfelejteni ritkán látott emberek nevét. Azonban az idősödésnek nem természetes velejárója a gyakran látott, hozzánk közel álló emberek nevének elfelejtése, illetve a mindennapi használati tárgyak megnevezésének képtelensége.
Az Alzheimer-kór progresszív (folyamatosan előrehaladó), degeneratív (jól látható ok nélküli) agybetegség. Kezdete lehet fokozatos, de néha valamilyen lelki traumához köthető (ami természetesen nem oka a betegségnek, csak az átmeneti, pszichés egyensúlyzavar feltűnővé teszi az addig rejtett tüneteket). Megfigyelték eszméletvesztéssel kísért súlyos fizikai trauma, jelentős vérveszteséggel járó baleset utáni (esetleg évekkel későbbi) jelentkezését, de a trauma ezekben az esetekben is csak előbbre hozza az Alzheimer-kór megjelenését.
Noha a memóriazavar korai és minden esetben megfigyelhető jellegzetesség, a tünetek nem pusztán feledékenységből állnak. Az idő előrehaladtával (évek) irreverzibilis (visszafordíthatatlan) szellemi károsodás következik be, ami tönkreteszi a beteg tanulási képességét, szóbeli kifejezőkészségét, illetve képzelőerejét is.
Az Alzheimer-kór legfontosabb tünetegyüttesei:
- Fokozódó feledékenység
- Az absztrakt (elvont) gondolkodásra való képesség fokozatos elvesztése
- A megfelelő szó megtalálásának nehézsége
- Tájékozódóképesség elvesztése
- Az ítélőképesség romlása
- Ismerős tevékenységek végzése
- Személyiségváltozás
A plakkok és kötegek szerepe és az Alzheimer-kór kialakulásnál
A plakkok és kötegek vizsgálata során felmerült, hogy az Alzheimer-kór tüneteinek létrehozásában ezek a szerkezetek többféle szerepet játszhatnak.
A plakkok lehetséges szerepe
A plakkok normális esetben teljesen ártalmatlan fehérjéből állnak, amit beta-amyloid-nak neveznek. Bár az Alzheimer kórban az idegsejtek pusztulásának okát nem tudjuk megmondani, felvetődött, hogy a beta-amyloid egy bizonyos formája okozhatja. Amyloid prekurzor (előalak, képző) fehérje, valamint a preszenilin 1 és preszenilin 2 fehérjék bizonyos genetikai mutációi (a gén örökíthető megváltozásai) korai kezdetű Alzheimer betegséghez vezethetnek. Ezek a mutációk amyloid plakkok kialakulását eredményezik. Ez a három genetikai mutáció felelős az Alzheimeres esetek 10 %-áért.
A kötegek lehetséges szerepe
Az agyban található idegsejtek megtámasztása egy tau nevű fehérje megfelelő működésétől függ. Az Alzheimer-kóros betegeknél a tau fehérje kötegei olyan módosuláson esnek át, amelynek eredményeként megcsavarodnak. Számos kutató véleménye szerint ez károsítja, majd elpusztítja az idegsejteket.
Az Alheimer-kór diagnosztizálása
A tünetek és különböző tesztek – a betegnek gondosan kidolgozott, lényegében egyszerű feladatokat (például a betegnek egy óra számlapján be kell rajzolnia a pontos időt, vagy a világszerte elterjedt a mini mentálteszt (30 pontos MMS = mini mental state) kell szóban, írásban vagy rajzzal megoldania – alkalmazása megerősítheti a klinikai gyanút. A pontos diagnózishoz ismerni kell a gondolkodási zavarok, tünetek jelentkezésének körülményeit, amihez a beteg környezetében élők segítségére is szükség van, mivel a primer demenciák, így az Alzheimer-kór kezdete is általában lappangó, és maguk a betegek többnyire nem ismerik fel szellemi hanyatlásukat. Mivel az Alzheimer-betegség kialakulása soktényezős, még nem találtak olyan módszert, amely önmagában elegendő a pontos diagnózis felállításához, még kevésbé a szűréshez. A tünetek megjelenése után kb. 90%-os valószínűséggel lehet megmondani a baj eredetét. Abszolút bizonyossággal csak az agyszövet boncolásával lehet állítani, hogy valaki életében Alzheimer-kóros volt.
Többfajta kockázatot fokozó gén ismert, pl. az ún. apolipoprtoein E 4 allél, amit azonban hordozhat valaki anélkül is, hogy a betegség valaha is kialakulna benne, így ennek kimutatása a diagnózisban nem nyújt támpontot.
A belgyógyászati vizsgálatok viszont többek között azért fontosak, mert segítségükkel kizárhatók azok a betegségek, amelyek közvetve szellemi leépülést is okozhatnak. Ezért kerül sor keringési és vérvizsgálatokra, EKG-ra, mellkasi röntgenre, a cukorbetegség, vérszegénység, veseelégtelenség, a pajzsmirigy-funkció vizsgálatára, vitaminhiányos állapotokat, alkoholizmust, fertőzéseket is ki kell zárni.
Az agyi képalkotó eljárások (CT, MRI) alkalmazásával pontosabban felállítható a diagnózis, kizárhatók más betegségek, többek között az agydaganat lehetősége.
Ha a mentális zavarok oka, az Alzheimer-kór nem állapítható meg egyértelműen, a vizsgálatokat 6-12 hónappal később megismétlik.
Az említetteken kívül további vizsgálatokat is előírhat az orvos.
A betegség kezelése
Mivel ma még nem ismerjük az agy boncoláskor kimutatható, kóros fehérje-lerakódások kialakulásának és az idegpályák pusztulásának mechanizmusát, oki kezelés sem ismert, amely a betegséget meggyógyíthatná.
A gyógyszeres kezelés egy részről a neurotranszmitterek megváltozott szintjének beállításán, másrészről az izgalmi neurotranszmisszió (idegi ingerületátvitel) kóros kiváltódásának, az ún. háttérzajnak a csökkentésén alapul. Az acetilkolin bontását végző acetilkolin-észteráz enzim bénításával növelhető az acetilkolin mennyisége, s ezáltal javulnak az Alzheimer-kór tünetei is. A gyors hanyatlás megfékezhető, lassítható, a szükséges képességek és az önálló életvitel tovább megőrizhetőek, sőt olykor a közepes és súlyos mértékű dementia tünetei is enyhülhetnek. Mivel a (további) tünetek kialakulását, súlyosbodását késlelteti, ha az ember “tornáztatja az agyát”, azaz szellemi tevékenységet végez, gondolkozik, ez gyakorlatilag a kezelésnek is része. Sokat tehetnek idősebb hozzátartozóikért a családtagok, ha beszélgetnek velük, gondolkodásra késztetik őket, játszanak velük, bevonják őket a mindennapi tevékenységbe. A tévénézés nem helyettesíti mindezt!
A leghatékonyabb antidementia-gyógyszerek, az acetilkolin-észteráz gátlók (AchEI) és az NMDA-antagonista memantin, jelenleg még havi adagjuk is sokaknak megfizethetetlen.
A Gingko biloba fa hatóanyagának alkalmazásáról is kedvező eredmények vannak. Az agy vérellátását és a gondolkodást serkentő, ún. nootrop szerek alkalmazása több országban, így hazánkban is napi gyakorlat.
Az állapot súlyosságától függően alkalmazhatók továbbá a pszichés tüneteket, magatartászavarokat, hallucinációkat, szorongásokat, agresszivitást, ingerlékenységet, depressziót enyhítő gyógyszerek. A napi ritmus felborulására és az alvászavarokra melatonin- és fényterápia adható.
Forrás
- http://hu.wikipedia.org/wiki/Alzheimer-kór
- http://www.webbeteg.hu/cikkek/demencia/126/az-alzheimer-kor-es-tunetei
- http://www.hazipatika.com/betegsegek_a_z/alzheimer-kor/46
Comments are closed.